Elkezdtem másoknak (nektek) megfelelni amikor a blogbejegyzések írásán gondolkodom.  Ez káros, mivel nem fejlődhetek, ha nem magamat veszem kiindulópontnak. Nem jó ha nyilvános a naplóm, de ezt amit eddig írtam, felesleges lenne kitörölni.Elhagyom ezt a blogot, ha valakinek…

Én is hajlamos vagyok vagyok, csak az éppen látható dologra koncentrálni, és elfelejteni, minek a része az a világdarabka. Ha ez egy zavaró részlet lenne, akkor érdemes kitágítanom a látókörömet, egészen addig ameddig újra az egészet látom. Mivel az egész (előbb-utóbb de a…

Valójában egy független rádióadónak is képzelhetem magamat. Saját sugárzott adásom van, amihez senkinek sincs köze, de ha akarják, foghatják az adást. Ez az adás határozza meg a teremtéseimet, mint ahogyan mások adása az ő teremtéseiket. Az ő adásuk, csak az én…

Valójában semmi sem nagy dolog önmagában. Csak azért tartottam nagy dolognak, mert a körülményeket is hozzá akartam pakolni, és egy egész rendszert akartam alkotni. Ez a tevékenységem is húzza az időt. Inkább figyeljek a pillanatra. A többi pedig van, lesz, és kész. Ha mégis ki…

Mindig legyen valami célom, ami az akkori felfogásom szerint, örömet okoz. Bár szerencsére a jelképek már nem érdekelnek, de érzések, és történések még lehetnek célok.Érdekes, ha "van célom" jobban érzem magam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire számít. a dolgaim is…

Ne avatkozzak bele mások dolgaiba. Sem szóban, sem pénzzel. Ezt a szabályt megerősíti, ha a megfelelés érzése környékezné a gondolataim alapját.

"Mindannyi­unknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk." (Shimoda)   Ez már végre, többszörösen bizonyított tétel. Addig nem is írtam be, ameddig nem tudom rövid időn belül megismételni a bizonyítását. Ezt mindig komolyan kell vennem.

Mindenki mindent tud, amit tudnia kell, és tudni akar. A világot, vagy az embereket nem kell megmenteni, és nem is lehetséges. Nincs is miből. Minden renden van, minden és mindenki a helyén van. Ez egy tökéletes állapot. Az volt, és az is lesz mindig. Semmit sem kell tennem, csak…

Használni kell a lehetőségeket, nem megmutatni. A kényszerített beavatkozás viszonyításokat hoz. Ráadásul mire felkészülök a viszonyítások elhárítására, rengeteg hazugságot is megalkotok - akár konkrét dolgokkal is - amik aztán korlátoznak. Tiszta felszabadulás volt, amikor…

Légyegében az "elfelejtett" módszert ott rontom el, hogy nem a teljes jókivánság a helyes, hanem a megfelelő személy életének "átkonfigurálása". Vagyis kívánjam azt, de annak! Ezzel a viszonyt is felhozhatom magamban, ez segít nekem is. Akinél viszont ez az…

"Egy kis elmélet és renge­teg gyakorlás."Nincs szükség elmélkedésre. A tanulás alapja a gyakorlás. Nem helyes tulzásbavinni a gondolkodást, útkeresést.A gyakorlat (alkalmazás) adja a mesteri tudást.Már változtam, de még jobban át kell helyeznem a prioritását.

Ha nem írom át a látottakat, akkor az alacsonyabb szint megfigyelő pozíciója kerül fölénybe. Ez megalázó, pedig volt már felemelő is.

Fontos: Ha figyelembe veszem a jelent, és az szerint kötöm le az energiáimat, akkor bevonzom a mostani zavaró tényezőket. Ráadásul más emberek  jelennek meg, mint ami jó lenne. Viszont könnyen megfordítható a folyamat. Bár ez evidens, mégis belesek a csapdájába. Nagy a…

Ma és tegnap ismét alkottam. Amolyan erősen beleérzős művet kellet készítenem neki. A téma elég durva, és én jóra akartam készíteni. Mondhatni feláldoztam magam. Amióta a koncentrált érzést a teremtők közé sorolom, még sosem volt ilyen mértékű teremtő hatásfokom. Sajnos…

Volt egy különleges napom, amikor "segítetettek" átérezni a világ szeretetes dolgait, megalkotni egy dolgot ezzel a "tudással". Ez másnap is nyugodt érzést hagyott bennem.Aztán volt egy napom amikor mindezekről beszéltem. Ez zavaros érzést hagyott bennem. Ugyanúgy…

A legeslegroszabb dolog amit a ellenségeknek (és akadályozó embereknek) kívánni tudunk a következő: Legyen nekem végtelenül hálás, és érezzen irántam őszinte szeretetet, és örömet amikor rám gondol.

A száguldás egyik velejárója, hogy közben csak a vezetésre lehet koncentrálni. Feltételezem, hogy ezt az érzést hozzákeverve jobban tudok majd koncentrálni. Ha nem feledkezem meg róla.

Este egy órányi időt a következővel töltöttem: Kimondtam, hogy x y vagyok, és utána a státuszt amit akarok. A lényeg a kiállásban volt. Kihúztam magam és beindítottam a státusszal kapcsolatos viselkelkedésformámat. Jó érzésem lett tőle, amíg meg nem untam.

Ma leültem egy nyugodt helyen. Csak figyeltem ki a fejemből. Eleinte folyton gondolkodáson kaptam magam, majd sikerült lecsillapítani az elmémet. Ettől érzések jutottak eszembe, végül így, kényszer nélkül sikerült elképzelnem dolgokat, és elengedni sem volt nehéz a kéréseimet.…

Hétköznapi esetben az érzelmekhez szükség van valamire ami fenntartja az erejüket. Ez lehet egy ellentétes valóságba vetett csalfa-vak hit, ami a folytonos csalódás miatt állandó ütközést, súrlódást okoz. A csalódás negatív életérzést, az összeütközés pedig…

Hibám: sokszor figyelembe veszem a most létező körülményeket, a teremteni kívánt körülményekhez. Amikor körülményeket alkotok, semmi mással ne foglalkozzak, csakis a kívánt érzéssel, hatással, lehetőséggel. Például egy egyébként szuper autó is képes rossz hatást…

Figyeljek oda, hogy mindig tartalmazza a hangulatom az elégedettséget. Mindezt persze kényszer nélkül.Pillanatnyilag még nem tudom, mások eltérítő nyomása alatt fenntartani rendesen.

A /jobb vagyok/ érzés korlátokat hoz. Például megvonhat információt, és kapcsolati lehetőségeket. Helyesebb a /jó vagyok/ hozzáállás, mert nem viszonyít semmihez.

Délután jól felpumpáltam az önbecsülésemet. Ráértem, sok időt szántam rá. Válójában pénzt akartam bevonzani, de más is történt. Másnapra eltünt az összes testi problémám, ami már hetek óta zavart. Pedig még az "egészségrombolónak tartott" dolgokat sem hagytam…