Ha nem írom át a látottakat, akkor az alacsonyabb szint megfigyelő pozíciója kerül fölénybe. Ez megalázó, pedig volt már felemelő is.

Fontos: Ha figyelembe veszem a jelent, és az szerint kötöm le az energiáimat, akkor bevonzom a mostani zavaró tényezőket. Ráadásul más emberek  jelennek meg, mint ami jó lenne. Viszont könnyen megfordítható a folyamat.

Bár ez evidens, mégis belesek a csapdájába. Nagy a kísértés, ha nem figyelek, és megreparálni akaronám a félelem teremtette dolgaimat.

Ma és tegnap ismét alkottam. Amolyan erősen beleérzős művet kellet készítenem neki. A téma elég durva, és én jóra akartam készíteni. Mondhatni feláldoztam magam. Amióta a koncentrált érzést a teremtők közé sorolom, még sosem volt ilyen mértékű teremtő hatásfokom. Sajnos negatív irányban, inkább a teremtett véletlenekkel rombolónak hívnám. De ma lezártam, és a tapasztalat megmarad. Kétlem, hogy elfelejteném.

Mátol a az létezésalap nélküli témára koncentrálás, felkerült a teremtő érzések listájára.

Eddig viszojogtam tőle. De el kell ismerjem, játáknak indult, és valóság lett belőle.

Volt egy különleges napom, amikor "segítetettek" átérezni a világ szeretetes dolgait, megalkotni egy dolgot ezzel a "tudással". Ez másnap is nyugodt érzést hagyott bennem.
Aztán volt egy napom amikor mindezekről beszéltem. Ez zavaros érzést hagyott bennem. Ugyanúgy ment a dolog "láttam a másik gondolatát", de nem akarom ezt a szerepet. Nem akarom így látni a gondolataikat.
Rájöttem: Nemcsak most nem akarok, mesternek látszódni, lenni - hanem belátható időn belül, remélem így is marad.
Ez a - megmondom a másiknak - dolog egyszerűen értelmetlen. Még akkor is ha sikeresnek tűnik. Mindenki a maga életének mestere. És ennyi, nem kell tovább, meg - de mégis. Hosszútávon teljesen értelmetlen.

És a szokásos: Ha akarnék sem vállalhatnék felelősséget a másik gondoltaiért, teremtéseiért. Még hosszútávon sem.

A legeslegroszabb dolog amit a ellenségeknek (és akadályozó embereknek) kívánni tudunk a következő:
Legyen nekem végtelenül hálás, és érezzen irántam őszinte szeretetet, és örömet amikor rám gondol.

A száguldás egyik velejárója, hogy közben csak a vezetésre lehet koncentrálni. Feltételezem, hogy ezt az érzést hozzákeverve jobban tudok majd koncentrálni. Ha nem feledkezem meg róla.

Este egy órányi időt a következővel töltöttem:
Kimondtam, hogy x y vagyok, és utána a státuszt amit akarok. A lényeg a kiállásban volt. Kihúztam magam és beindítottam a státusszal kapcsolatos viselkelkedésformámat.
Jó érzésem lett tőle, amíg meg nem untam.

Ma leültem egy nyugodt helyen. Csak figyeltem ki a fejemből. Eleinte folyton gondolkodáson kaptam magam, majd sikerült lecsillapítani az elmémet. Ettől érzések jutottak eszembe, végül így, kényszer nélkül sikerült elképzelnem dolgokat, és elengedni sem volt nehéz a kéréseimet. Hasznos dolog, máskor is meg kell tennem. Bár korábban már volt ilyen, de eddig mindig visszapörgettem magam.

A koncentrált, felpörgetett, mesterséges teremtő figyelem bizonyítottan működik, de nehéz fenntartani. Kíváncsi vagyok az akaratmentes világnézet fenntartható-e, és milyen hatása lesz.

Hétköznapi esetben az érzelmekhez szükség van valamire ami fenntartja az erejüket.
Ez lehet egy ellentétes valóságba vetett csalfa-vak hit, ami a folytonos csalódás miatt állandó ütközést, súrlódást okoz. A csalódás negatív életérzést, az összeütközés pedig önbecsüléshiányt okoz. A reakció természetszerűleg a problémára irányítja a figyelmet. Ezek a gondolatok pedig stabilizálják a valóságot.

Vagyis a negatív élethelyzetek egy részét, valójában a remény teremti ujjá, és a probléma felpörgetése csillapítja. Ez egybecseng az élet egyik "értelmével", miszerint a problémamegoldás=fejlődés, fejlődés nélkül pedig unalmassá válik az élet.
Summa: Mindez így van jól, ameddig az egyén nem lép ki magától. Talán ezért is lett a "vonzás törvénye" a világ irányítója.

Hibám: sokszor figyelembe veszem a most létező körülményeket, a teremteni kívánt körülményekhez.
Amikor körülményeket alkotok, semmi mással ne foglalkozzak, csakis a kívánt érzéssel, hatással, lehetőséggel. Például egy egyébként szuper autó is képes rossz hatást kiváltani. Ha úgy jön ki, a földhözragadtságot is jelentheti.
Bármely létező ember is korlátozhat jelenlegi reakcióival, a réges-régi ideál rendszer hatékonyabb volt. A többi úgyis kialakul.

Figyeljek oda, hogy mindig tartalmazza a hangulatom az elégedettséget. Mindezt persze kényszer nélkül.

Pillanatnyilag még nem tudom, mások eltérítő nyomása alatt fenntartani rendesen.

A /jobb vagyok/ érzés korlátokat hoz. Például megvonhat információt, és kapcsolati lehetőségeket.
Helyesebb a /jó vagyok/ hozzáállás, mert nem viszonyít semmihez.

Délután jól felpumpáltam az önbecsülésemet. Ráértem, sok időt szántam rá. Válójában pénzt akartam bevonzani, de más is történt. Másnapra eltünt az összes testi problémám, ami már hetek óta zavart. Pedig még az "egészségrombolónak tartott" dolgokat sem hagytam el.
Úgy látszik a társadalom lehúzó hatása a legkárosabb szenvedély.

Annak aki nem értené mégis beleolvas: Az önbecsülésre mindenkinek alapvető joga van ( több mint amennyi megszerezhető e társadalomban), mint ahogyan a szabadságra. Viszont ez mindenkire vonatkozik, tehát a másikra is. A kihívás mindennek a megalkotása, úgy hogy ne ütközz falakba.

Élni, megélni mindent még akkor is ha másoknak nem tetszik. A bukások mások figyelembevételével kezdődnek, áttételesen is. Legyek szabad és elégedett, hálás.

Buldosernek lenni, de valójában tiszta szívű (de nem hülye) emberként.

A félelem bárkitől alattomosan rombol. Észre sem veszem. Viszont ha elfogadó vagyok akkor már érezhető a változás.

Tapasztalataim szerint elég lassan lehet csak megfordítani a félelem teremtéseit. Lásd: Mindig akkor van az udvaron. Eddig még nem tudtam tudatosan kivédeni ezt a képtelenséget.

Ez az idézet talán tartalmazhat valami normálisat is. Jó érzés arra gondolni, hogy azok az akárkik boldogok x dolog miatt. Persze ezt nevezhetem egyszerűen pozitív gondolkodásnak is. De a vizualizációs önző maszlag az csak ellenérzést kelt. Viszont a bicajos kissrácok életébe belegondolni már ad jó érzést.

Viszont emlékezz. Mások (hétköznapi) életét átélni szívás! Ne érdekeljen a real world, csakis az amit látni akarsz, amitől jó érzésed van. Amitől hálás lehetsz (lehetnél :$) )nekik.

Az alaphangulat sokkal fontosabb, mint amennyi energiát eddig rászántam.

Az állandó teremtgetés erőt ad. A bátorsághoz a szembeszálláshoz kell az az érzés, hogy valaki - valami erős rendszer - áll a hátam mögött. Pillanatnyilag nem vagyok elég erős, és ez a környezetnek való "behódolás", félelem következménye.

U.i.: A lázadás nem kell. Bele fog illeni a környezetbe, ha úgy kérem.

Naplót írni elég hülye dolog. Amikor leírom akkor át is tudom érezni, de később már én sem valószínű, hogy ismerem a egész (háttér) gondolatrendszert. Sablonosnak tűnhet a korábbi felismerésem, hiszen mindezeket már tudtam ismertem elméletként már régóta.
Arra jó hogy tudjam ezt már megismertem egyszer.

Bármilyen jellegű barátot, semmiképpen ne tekintsem valamilyen tulajdonfélének, vagy akit ki kell húzni az akármilyen általam felismert problémából. Ő csak egy éppen párhuzamos utazó, angyal aki nekem játszik a felkért szerepben.

Apropó: nem hittem, a pozitív változásban ezért sokszor biztonságra törekedtem. Birtoklás, kapaszkodás, antiszabadság (saját is) stb.

Az ellenfél (préda) nem stratégiai ellenség, hanem valaki aki végül ad valami - azt is amit konkrétan akarok.
Az előre kinyilvánított hála a helyes hozzáállás.

Amikor gazdag akarok lenni: Teremtéseimben ne gazdag legyek, hanem maga a gazdagság legyek.

Ugyanígy ne szabad legyek hanem a szabadság legyek. Ne szeressek, hanem a szeretet legyek.

A sok információ barikád a bölcsesség előtt. Elvonja a figyelmem a lényegtől.

Az emberek akkor tisztelnek, akkor néznek fel rám, ha én is tisztelem magam, büszke vagyok magamban a tetteimre, stb.  A lét pillanatában, a jövő, és a múlt átélésében. Csak ennyi kell.

Egyszerűsítve:

- A bűntudat, bukás, szolgálat, rászorultság érzése végül azt eredményezi, hogy nem vesznek komolyan akárhogy teljesítek, bármit bizonyítok.

- Az önmagamba vetett hit hatására megfordul a világ, és nem kell felmutatnom bizonyítékokat.

Hiszek benne, hogy a világ önmagában tökéletes, mert tökéletes törvények irányítják. Még akkor is, ha manapság ezt még kevesen tudják kiaknázni. Akinek nem megy annak is tökéletes, hiszen annak is oka van, mint mindennek. Senkit sem szeretnék a gondolataim elfogadására bírni, vagy felbosszantani, ezt az egészet magamnak írtam, még akkor is ha te belekukkantasz. Egyébként ha szerinted a világ szörnyű hely, akkor az úgy igaz ahogyan mondod. Mondhatnám azt is, hogy legyen mindannyiunknak igaza.